Most, hogy Magyarország immáron 20 éve az EU tagja, sokan és sokféleképpen emlékeznek meg erről az időszakról. A fő kérdés, amely a legtöbb emberben felvetődik, hogy mit köszönhetünk ennek a 20 éves tagságnak? Sokak számára a gazdasági felzárkózás, a nyugat-európai életszínvonal elérése volt a legfőbb cél. És ő számukra ez az időszak egyértelműen nagy csalódás, mert az elmúlt 20 évben Magyarország csak minimálisan került közelebb az EU átlagához. De vajon miért nem sikerült a felzárkózás és ez kinek a hibája? Sokan, főleg a jobb és a bal szélen egyértelműen az EU-t teszik a felelőssé és teli torokból harsogják Magyarországnak nincs szüksége az EU tagságra, mert az ország nem profitál belőle semmit. Felvetődik a kérdés, igazuk van-e? Nézzük a számokat. Hasonlítsuk össze Magyarországot a szomszédos Romániával, aki szintén 2004-ben csatlakozott. Az egy főre jutó GDP az uniós átlag százalékában Magyarországon 62,8% volt, míg Romániában 34,7%. 2004-ben. Azaz Magyarország jóval magasabb fejlettségi szinten csatlakozott az Unióhoz, mint Románia. 2023-ban (erről van az utolsó teljes éves adat) Románia 78%-on állt, míg Magyarország 76,4%-on. A tetemes hátrányban levő Románia megelőzött bennünket. Nem ők az egyetlenek, Lengyelország is megelőzött minket és valamennyi környező, csatlakozó ország nagyobb mértékben fejlődött, mint Magyarország. Kivéve Csehország, amely a régió legfejlettebb országa volt 20 évvel ezelőtt is, és az most is. Ők, már 90,9%-on állnak, akár az eurót is bevezethetnék, ha náluk is olyan komoly szakértők irányítanák az országot, mint nálunk. A számok egyértelműen azt mutatják, hogy voltak országok, akik éltek a csatlakozás lehetőségeivel, s van egy, aki kevésbé. Ebből a húsz évből hatban a baloldal, tizennégyben a Fidesz vezette az országot. A kérdés csupán az, hogy hová? A számokat látva, talán érthetővé válik a Fidesz Brüsszel ellenes kommunikációja is. Mindenki másnak sikerült a felzárkózás, nekünk nem, ergo ezért Brüsszel a felelős, mert büntet minket. Nekünk nem adtak pénzt, mert mi ellenállunk a migrációs nyomásnak, a gender politikának, míg a többieket, akik úgy ugrálnak, ahogy Brüsszel fütyül, kitömték euróval. Nézzük meg akkor az utolsó hét év finanszírozási adatait. Az előző uniós költségvetési ciklusban, 2014-2020 között igénybe vett források összege Magyarországon 28,6 milliárd euró, ami a GDP 13,6%, míg Romániában 32,7 milliárd euró, ami a GDP 10,1%. Azaz igaz, hogy abszolút értékben Románia több pénzt kapott, hiszen jóval nagyobb ország, de a GDP arányában már jóval kevesebbet. A lakosság lélekszámához viszonyítva a kép még szomorúbb. Magyarországon az egy főre eső uniós támogatás 2,979 euró, míg Romániában csak 1,721 euró. Egyértelműen több lehetőséget kaptunk, mint Románia és azzal sokkal rosszabbul éltünk abban a hét évben is, amikor a kizárólag nemzeti érdekeinket képviselő Fidesz volt hatalmon. Miért nem tudtunk élni a lehetőséggel? Sokan foglalkoztak vele, sok válasz létezik. Én, most egy olyan válasszal próbálkozom, ami, ha nem is a teljes igazság, de részben magyarázza országunk sikertelenségét. Nem foglalkozom azzal az általánosan elterjedt véleménnyel, miszerint nálunk ellopták az uniós támogatások nagy részét. Alapvetően nem ez a probléma. Egyrészt más országokban is létezik a korrupció (mértéke persze kérdéses), másrészt nálunk sem loptak el mindent. A fő probléma az, hogy mire használták fel a rendelkezésre álló forrásokat. Ha a termelő gazdaságba, az úthálózat fejlesztésébe, az oktatásba, az egészségügybe fektetik a kapott pénzt, akkor az megtérül, növeli az ország gazdasági erejét, fejlettségét, azaz segíti a felzárkózási folyamatot. A szomszédos országokban a számok alapján ez történt. Ezzel szemben nálunk lombkorona sétányokat építettek, kálvária dombokat emeltek és szinte valamennyi település főterét felújították díszkővel, csobogóval, szobrokkal a helyi lakosság nagy örömére. Akik aztán nagy örömmel szavaznak a pénzt odajuttató Fideszre, biztosítva annak a kétharmados hatalmát. Az, hogy a kálvária domb, a felújított főtér nem termel több pénzt, az kit érdekel? Egyszer már megtermelte a kivitelezőnek és a bánya tulajdonosnak busásan a hasznot, a holnap már nem érdekel senkit. A rövidtávú érdekeket képviselő, szűk látókörű orbáni politika így tette tönkre ezt a jobb sorsra érdemes országot. Ezt a húsz évet elvesztettük.
https://www.michaellackner.hu/