Brüsszelben egy polgármester élt a törvény adta jogával és betiltott egy neki nem tetsző rendezvényt. Jogszerű, de nem demokratikus döntés volt. A belga kormányfő rögtön ki is fejezte nemtetszését. Szerinte mindenkinek joga van rendezvényt szervezni és azon kifejteni beteges nézeteit, feltéve ha az nem törvénybe ütköző. A belga kormányfőtől függetlenül, az illetékes bíróság felülbírálta a kerületi polgármester döntését és engedélyezte a rendezvényt. Mert az nem ön- és közveszélyes. Ez egy teljesen normális történet, mert így működik a demokrácia. No, de most jön a csavar. Ezen a rendezvényen meghívott fellépő volt Magyarország miniszterelnöke, az igazság és demokrácia egyetlen védelmezője. Nagyívű beszédében rögtön kommunizmust kiáltott és megemlékezett saját hősiességéről a nyolcvanas évekből. És természetesen hosszan ecsetelte a hanyatló Nyugat antidemokratikus mivoltát. Egy dologról feledkezett meg csupán, vagy lépett rajta túl nagyvonalúan. A beszédét azon a rendezvényen mondta el, amit mégsem tiltottak be. Lehet, hogy neki nem szóltak a rendezvény engedélyezéséről? Egy hét múlva ennek a rendezvény sorozatnak következő részét a szabadság fővárosában, Budapesten tartották, ahol természetesen sem a helyi polgármesternek, sem az ellenzéki főpolgármesternek nem jutott eszébe a rendezvény betiltása. Ez így van rendjén. A felszólaló magyar miniszterelnök ismét elemében volt. Visszautalva Brüsszelre, kifejtette Magyarországon neki nincs joga és lehetősége leszólni a bíróságra, hogy miképpen döntsenek. “Én ha akarnám se tudnám megüzenni egy magyar bíróságnak, hogy mi a helyes döntés. Sőt, ha üzenném is, dafke az ellenkezőjét döntenék”. Na mármost, Brüsszelben nem a belga kormányfő véleménye miatt döntött úgy a bíróság, ahogy döntött, hanem azért mert a polgármester döntése jogszerűtlen volt. A magyar miniszterelnökben olyan nagy megfelelési kényszer, hogy elhitesse a világgal miszerint ez egy demokratikusan működő ország hogy beszédében külön ki kell emelnie, ő neki itten nincs beleszólása a dolgokba. Itt nem a miniszterelnök dönt mindenről, hanem a megfélemlített csinovnyikok. Az állami cégtől nem azért rúgják ki az ellenzéki nagygyűlésen felszólaló informatikust, mert a miniszterelnök oda szólt, hanem azért mert a csinovnyik tudja a dolgát. A regnáló hatalommal szemben álló zenész nem azért nem szerepel az állami médiákban, mert a miniszterelnök odaszólt, hanem azért mert a kormányhű szerkesztő nem szereti ezt a fajta zenét. Érdekes módon csak a rendszerkritikus előadók zenéjét nem szereti. A rendszerrel nem szimpatizáló színészeket, stand-uposokat nem a miniszterelnök nem engedi fellépni a fideszes településeken, hanem a helyi vezetés véletlenül pont ezeket a színészeket nem szereti. Még olyat találnak mondani, ami megzavarná a nép fejét. Jaj, Istenem, s akkor mi lesz. Mert baj, az van bőven. Itt van ez a Magyar Péter is, aki csak úgy járja az országot. A nép meg elmegy meghallgatni. Igaz, hogy csak páran, mert a többség tudja a dolgát. De az a pár is sok. Nem lesz ennek jó vége.