Az ember nem azért szeretné megfejteni a politikusok észjárását, mert azok az emberek annyira okosak vagy értelmesek lennének, hogy tanulni lehetne tőlük is bármit. Sajnos nem azok, értelmeset nem lehet tőlük tanulni. Hanem azért, mert az életünket jelentős mértékben befolyásolják a döntéseikkel és a politikusok nélküli társadalmat egyelőre még nem találták fel. S ha már rajtunk csattan az ostor a döntéseik következtében, akkor legalább tudjuk, értsük, miért is történik az velünk, ami történik. A jelenleg regnáló kormány számtalan olyan döntést hozott az elmúlt 14 évben melyekkel egyetértettem és számtalan olyat, amivel nem. Az egyetértéstől függetlenül voltak olyan döntéseik, melyek motivációját, hátterét megértettem és volt néhány, amelynek értelmét akkor sem találtam, ha éppen nekem kedvező volt. De összességében azt mondanám, hogy a meghozott döntéseik többsége érthető volt, volt bennük valamilye racionalitás. Ami szerintem nem rossz arány egy politikai csapattól. Most azonban Svédország NATO tagsága körül zajló politikai hisztit nem teljesen értem. A NATO elsősorban egy katonai védelmi szervezet, s nem egy gazdasági és politikai érdekközösség. Ez az állítás még akkor is igaz, ha nyilvánvalóan vannak azonos gazdasági és politikai érdekek is a tagságban. De azért például Törökország, Albánia, Belgium, Hollandia gazdasági, politikai, vallási szempontokból nehezen nevezhető közös érdekközösségnek. De mégis ugyanannak a védelmi rendszernek a tagjai. Nyilván azért, mert katonai értelemben van egy közös érdekük és egy közös céljuk. Együtt erősebbek vagyunk, mint külön-külön és egymással szemben nincsenek olyan vitáink, melyek katonai konfliktust okozna közöttünk. Ha ez az állítás valamelyest is helytálló, akkor még inkább érthetetlen az Orbán kormány viselkedése Svédország tagságát illetően. A fő hivatkozásuk, miszerint a svédek mélyen megsértették a magyar népet az egy marhaság. A svédek nem sértették meg a magyar népet. A svéd politikai élet egyes tagjai negatív véleménnyel vannak a magyar politikai élet egyes tagjairól. Egyikőjük sem a nép, csak annak reprezentatív tagjai. Ha ők sértve érzik magukat, akkor vagy beszéljék meg egymással a problémáikat, vagy ne járjanak ugyanabba a klubba szórakozni. A NATO nem klub, hanem egy katonai, védelmi szervezet. S aki a népet képviseli az tisztában van azzal, hogy egy szervezetben minél több tag van, annál erősebb az a szervezet. Aki benne van az nem támadja meg a másikat, tehát Svédország felvételével elméletileg egy országgal kevesebb jelentene katonai fenyegetést Magyarországra nézve. De mi mégsem akarjuk a svédek felvételét. Miért? Talán mi akarjuk megtámadni őket? Ez azért nem valószínű. Svédország fizikailag elég messze van tőlünk, nem lehet területi követelésünk velük szemben. A történelemben sem keletkeztek olyan érdemi sérelmeink, melyek bosszúért kiáltanak. Nem beszélve arról, hogy mire a magyar csapatok Svédország határáig érnének, jó néhány NATO országon keresztül kellene menniük, ahol csak megkérdeznék a fiúktól. "Hát ti dali huszárok ugyan már hová igyekeztek?" Ha nem akarjuk megtámadni őket, akkor mi végre ez a cirkusz, pontosabban időhúzás? A magyar parlament, amely a Fidesz 2/3-os hatalma alatt, bármikor bármilyen törvényt meg tud hozni egy perc alatt, a magyar alkotmányt számtalanszor tudja módosítani (hol egy kicsit balra, hol egy kicsit jobbra), immáron másfél éve (vagy több) nem ér rá ezzel a kérdéssel foglalkozni. Magyarország miniszterelnöke (akinek szava és döntése megkérdőjelezhetetlen a pártján belül) hiába kéri a frakció társait, hogy szavazzák meg Svédország tagságát. Az önálló véleménnyel egyébként nem bíró tagság, ebben az esetben ezt nem teszi. Nem, mert nekik kétségeik vannak, nekik más az álláspontjuk, politikai érdekük. Ugyan már! Ezt szerintem még a leghithűbb Fidesz fan sem hiszi el. De akkor, miért húzzuk az időt, miért nem akarjuk, hogy az a védelmi szervezet, melynek tagjai vagyunk, lényegesebben erősebbé váljon? Hiszen Svédország nem egy olyan operetthadsereggel rendelkezik, mint Magyarország. Svédországgal a NATO jól láthatóan erősebbé válik. És ez kinek nem érdeke? Nyilván a NATO-n kívüli országoknak, elsősorban azoknak, akik a NATO-ban az ellenségüket látják. És ezen országok közül, melyik az amelyik elsőként említhető? Az bizony Oroszország. S mivel Oroszország nem szeretné, hogy a NATO sokkal erősebb legyen, hű pincsikutyája a trójai faló (gyönyörű képzavar) ameddig lehet húzza a rétestésztát. Lehet, hogy mégis érthető a magyar kormány politikai játszmája? Nem, nem érthető. Az világos, hogy ki miatt viselkednek így, de az nem, hogy miért? Mi rejtőzik a háttérben? Nem tudom megfejteni, de remélem, hogy egyszer kiderül.