Nem sokkal azt követően, hogy helyet foglaltak egy színes napernyő alatt, megjelent a csinos olasz felszolgálólány és hamarosan hozta a habzó „sétáló bácsis” sört a birra Morettit Henrynek és a jéghideg ásványvizet Alice-nek.
- Azt hiszem hetekig el tudnék itt üldögélni – állapította meg Henry elégedetten, miközben a Piazza delle Erbe forgatagát bámulták.
- Csak rajtad múlik – mosolygott a felesége. – Neked kell visszamenni Londonba, mert nélküled a bűnözés ellepi a várost. Nekem mindegy, hol írom a könyveimet. Írhatom itt is, de írhatom Londonban is. Csupán egy laptopra és némi ihletre van szükségem.
- S megjött? Mármint az ihlet – poénkodott Henry. – Min dolgozol mostanában?
- Azt hiszem átmeneti alkotói válságban vagyok – panaszkodott Alice. – Mostanában nehezebben áll össze a fejemben a következő regényem. Ugyan vannak ötleteim, de még nem kerek a történet, nincs minden fontos részlet kidolgozva. Azért is örültem ennek a toszkán utazásnak, mert nekem szükségem van a hely inspirációjára, hogy személyesen lássam, érezzem azokat a körülményeket, ahol a történeteim játszódnak.
- Ezek szerint valami toszkán szerelmes regény van készülőben?
- Nem szerelmes regény lesz. Műfajt kell váltanom, a korábbi két könyvem, melyek a szerelemről szóltak, nem igazán tetszettek a közönségemnek. Talán, ha száz darabot adtak el belőlük. Ezek szerint, akik rajonganak értem, azok másra vágynak. Újra egymásra kell találnunk az imádóimmal, ezért döntöttem, a műfaj váltásról.
- Sajnálom – mondta Henry látszólag meglepetten, mint aki most hall először feleségének sikertelenségéről. – Talán vissza kellene térni a történelmi családi drámákhoz.
- Három családregényt írtam, de ott sem volt meg a kellő összhang köztem és olvasóim között. Kétszáz eladott példány három könyvből, sajnos azt kell mondanom nem egy kasszasiker.
- Nos igen – Henry úgy érezte még egy kicsit forszírozza a témát, hátha Alice rádöbben, nem műfajt, hanem életpályát kellene változtatnia. – Esetleg újra írhatnál gyerekregényeket és meséket, mint pályád elején tetted.
- Az sem jött be igazán. Talán akkor voltam legkevésbé sikeres, ami talán annak köszönhető, hogy pályakezdőként még nem volt az ujjamban a szükséges rutin.
„Az a baj, hogy annak nem az ujjadban kellene lennie” – gondolta Henry, de nem akarta elrontani ezt az igazán kellemes időtöltést itt a Caffe delle Erbe kávézó teraszán, így ezt a gondolatát megtartotta magának.
https://bookline.hu/product/home.action?_v=Michael_Lackner_A_masolo&type=250&id=58883