Útközben nem beszélgettek egymással, sőt azt követően, hogy leültek az asztalukhoz, jó darabig csak szótlanul ültek egymással szemben, felváltva tanulmányozva mobiltelefonjukat és az étlapot. Amikor a rendelés felvételére megjelent az olasz pincérfiú, Alice váratlan ötlettel állt elő.
- Igyunk egy grappa-t indulásként, azt hiszem most kivételesen jól esne valami ütősebb.
- Semmi rossznak nem vagyok elrontója – vigyorgott Henry -, de aztán egy jó fajta olasz fehér bort is hozzon nekünk – fordult a pincérhez, majd ezt követően leadták az ételrendelésüket is.
- Hogy haladsz a könyveddel? – kérdezte feleségétől, miután a pincér távozott. – Remélem Oxfordban nem ezzel kapcsolatban voltak kellemetlenségeid.
- Hagyjál már békén engem ezzel az Oxforddal! – csattant fel Alice. – Mondtam már, semmi bajom sincsen. Sokat dolgoztam, talán egy kicsit túlhajszoltam magam. Emiatt is jöttem haza egy kicsit előbb a tervezettnél. Váltsunk témát, ha kérhetem.
- Értem – bólintott Henry megértően. – A könyvedről sincs kedved beszélgetni?
- Úgy látom ma a szokottnál is fafejűbb vagy. Nincs kedvem magamról beszélgetni, sem a lelkiállapotomról, sem a könyvemről. Világos?
- Rendben, ahogy gondolod. Akkor ma megünnepeljük a hallgatás napját – vonta meg a vállát Henry. Magában még hozzátette – Gyönyörű esténk lesz.
https://bookline.hu/product/home.action?_v=Michael_Lackner_A_masolo&type=250&id=58883