Teltek, múltak az évek, s az élet rendje szerint, újra benépesedett a csak a mesében létező nagyon kerek erdő. Újra lettek négylábú állatok, akik egész nap a fák között bóklásztak, s madarak, akik a fák fölött repkedve csiviteltek. Az élet zajos volt, de hasonlóan a korábbi időszakhoz, most is békésen telt, konfliktus nélkül, ahogy egy rendes állati demokráciában oly megszokott. Minden évben összegyűltek a nagyon kerek erdő kellős közepén, ahol egy hatalmas tisztás volt, s megbeszélték közös ügyes, bajos dolgaikat. Egy alkalommal a nyúl szót kért és elmesélte, mit tapasztalt az erdőn kívül, amikor hosszabb kirándulásra ment. Az erdőn túl vannak olyan kétlábú lények, akik saját maguk alkotta szabályok szerint élnek, melyet igyekeznek betartani, s aki mégsem követi ezeket, azt megbüntetik. A nyuszika azt javasolta, hogy ők is hozzanak szabályokat, melyeket mindenkinek be kell tartani, aki az erdőben él. A többiek először nem értették milyen szabályokra gondol a nyuszika, hiszen békésen, gondok nélkül telt az életük, mindenki élte saját életét, nem zavarta a többieket. De a nyuszika addig magyarázott és harcolt a szabályok bevezetéséért, míg a többiek elfogadták érvelését. Úgy döntöttek, minden állatnak joga egy szabályt megalkotni, mely mindannyiukra nézve kötelező lesz. Mivel a nyuszi volt az ötletgazda, megadták neki a lehetőséget, hogy az első szabályra ő tegyen javaslatot.
- Mivel az élet védelme a legfontosabb, javaslom, hogy törvény tiltsa meg, hogy bárki megehessen egy másik állatot – mondta a nyuszi.
A többiek először nem értették nyuszika javaslatát, hiszen itt az erdőben senki nem bántott senkit, a farkas és a róka is kijárt a közeli faluba, hogy beszerezze a napi húsadagját, de végül nyuszika fő érve meggyőzte őket.
- Előbb-utóbb a farkas és a róka is megöregszik. Nem lesz kedvük messzire menni az élelemért, jobb a békesség, előzzük meg a bajt.
Elfogadták hát az első szabályt, bár a farkas és a róka el sem tudta képzelni, mit fog csinálni öregkorában, de most nem akartak vitát kezdeményezni. Majd valahogy lesz akkor is, gondolták rábólintva az első állati törvényre.
Másodjára a szajkó kapta meg a törvényalkotás lehetőségét.
- Mi vagyunk azok, akik a fák fölé repülve, messziről észrevesszük, ha valaki rossz szándékkal közeledik az erdő felé és figyelmeztetünk benneteket a veszélyre. Ezért a jó szolgálati tevékenységért, fizetség jár, amit törvénybe kell iktatni.
Nagy vita alakult ki az állatok között, mi legyen a fizetség mértéke, de végül egyezségre jutottak, hiszen a szajkó nem kért túl sokat cserébe a riasztásért. Sőt a vaddisznó felajánlotta, hogy segít a szajkónak az elrejtett makk megtalálásában, ami a szajkónak sokszor nem sikerült. S mivel a vaddisznó volt olyan kedves, hogy ezt társadalmi munkában vállalta, megkapta a lehetőséget, hogy következőnek ő tegyen törvényjavaslatot.
- Állandóan vemhes vagyok, rengeteg a kiskocám, szeretnék családtámogatást kérni, annak érdekében, hogy eltarthassam a kicsinykéim és ne kelljen annyi földet túrnom.
A többiek rövid vita után elfogadták a vaddisznó javaslatát és törvénybe iktatták, hogy jár neki családtámogatási segély. Ezt követően a róka kért szót.
- Én a farkassal közösen nyújtom be a törvényjavaslatunkat. Mivel a nyuszika által javasoltak szerint, most már törvénybe van iktatva az, hogy mi táplálékhoz csak az erdőn kívül juthatunk. Emiatt nekünk sok időt kell eltölteni olyan veszélyes területeken, ahol ki vagyunk téve a kétlábú tüzes botjából repülő ütéseknek. Életünk kockáztatásáért cserébe mi veszélyességi pótlék megállapítását kérjük, mint kiegészítő járandóság.
Rövid vita után ez is elfogadásra került. Következőnek a medve kért szót.
- Tudom, hogy egy kicsit nehézkes vagyok, de nem teljesen értem, hogyan gondoljátok ezeket a törvényeket. Mit és miből fizetünk a szajkónak, a vaddisznónak, a rókának és farkasnak? S a többieknek, mert gondolom a többiek javaslata is hasonló lesz? Nyuszika gondolkoztál te egyáltalán ezen?
- Nem igazán - vallotta be megszeppenve a nyuszika. Ő csak azt szerette volna elérni, hogy biztonságban élhessen az erdőben. - De, talán a Bölcs Bagoly tudja a megoldást - próbálkozott reménykedve.
A bagoly tudta, hogy nincs érdemi válasz a medve által feltett kérdésre, hiszen ezért volt ő a bölcs bagoly. Azt is tudta ugyanakkor, hogy ha nem talál megoldást, akkor felbolydul az erdő békessége és állandó harc lesz az állatok között, ezért időt szeretett volna nyerni.
- Adjatok nekem egy napot a gondolkodásra. Holnap találkozzunk ugyanitt és elmondom a javaslatomat.
Az állatok örömmel fogadták a bagoly szavait, hosszú nap volt mögöttük, mindannyian elfáradtak a nagy tanácskozásban. Másnap, mikor a nap kisütött a kerek erdő közepén, mindenki ott várta izgatottan a bölcs baglyot, aki utolsónak érkezett. Keresett magának egy vastag ágat, ahonnan mindenki jól láthatta, hangosan megköszörülte a torkát.
- Barátaim - kezdte mondandóját, de ebben a pillanatban megjelent a rét fölött egy árnyék, egy örv árnyéka. S mielőtt bárki is reagálhatott volna, lecsapott a rétre, felkapta a nyuszikát, s eltűnt vele együtt a fák fölött. A döbbent csendet a bagoly szakította meg.
- Barátaim, váratlan, tragikus esemény történt. Félek, hogy a nyuszikát sosem látjuk többet. Ebben a helyzetben talán az a leghelyesebb, ha újra gondoljuk a tegnap történteket. Mivel az első törvény, melyet a nyuszika javasolt, sajnálatos távoztával okafogyottá vált, javaslom, hogy a nyuszika tiszteletére vonjuk vissza valamennyi törvényjavaslatot.
Az állatok szomorúan, de egyetértően fogatták a bölcs bagoly szavait, egyedül a ravasz rókán futott át a gondolat, hogy talán maga a bagoly szervezte meg a nyuszika elrablását. De úgy ítélte meg, most ő is lesz annyira bölcs, hogy csöndben marad.