A magyar politikai élet nap, mint nap újabb meglepetéssel szolgál. Leginkább azzal, hogy folyamatosan alul tudja múlni magát. Szinte nincs olyan politikusi megnyilatkozás mindkét oldalon, amire ne lehetne azt mondani "de, ez most hogy?". Beszélnek mikrofonnal a kezükben, nyilatkoznak a sajtónak, összeráncolják a homlokukat, mosolyognak, de sohasem gondolkoznak. Arra már nincs idő vagy képesség. A beszéd a legfontosabb, valamit mondani kell. S akkor most jöjjön egy idézet. "Aki mibennünk nem bízik, az önmagában sem bízik. Aki mibennünk nem bízik, az a mi fényes jövőnkben sem bízik. És aki a mi boldog, fényes jövőnkben nem bízik, az áruló." Gyönyörű mondat a magyar történelem átkos időszakából. De ezt nem egy akkori politikus mondta, hanem egy azt a korszakot szatirikusan bemutató film szereplője. Virág elvtárs a "A tanú" című filmből. A szatíra egyik lényeges jellemzője, hogy úgy igyekszik kifigurázni az adott korszakot, hogy még nagyobb marhaságot mond, mint amit akkor valójában mondtak. Abban a korszakban nem az IQ volt a legfontosabb politikusi tulajdonság, így az idézett mondathoz hasonlókat gyakran lehetett hallani hazánk nagyjaitól. De a sötétségbe belefulladt az a rendszer, jött az ifjú forradalmárok serege és elzavarta a sok "sükőlő" elvtársat, s helyettük jól képzett jogászokat ültetett a legfontosabb politikusi székekben. A naiv külső szemlélődő azt gondolná, hogy a jól képzett, demokratikus gondolkodású politikus már nem tud nagyon nagy butaságot mondani. De úgy tűnik, ahogy öregszenek az ifjú forradalmárok, úgy csökken azon képességük, hogy szellemileg megkülönböztessék magukat Virág elvtárstól. Mert ilyenek tudnak mondani mikrofonnal a kezükben. "Minden magyar embernek ma az a kötelessége, hogy arra a politikai közösségre adja a voksát, amely egyedül beszél és tesz a békéért, és nem hagyja, hogy belerángassanak bennünket a háborúba." „aki a szívére hallgat, a Fidesz-KDNP-re szavaz, aki az eszére hallgat, meg pláne”. Demokrácia deficit a javából. A narancsszínű ötvenes évek visszatértek. S még egy rövid részlet a Tanú című filmből.
" - Mi ez?
- Narancs.
- Narancs?!
- Az új magyar narancs. Kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a mienk."
A fiatalabbak kedvéért a film 1969-ben készült és az ötvenes évekről szól. Ezt gondoltuk '89-ben, hogy 35 év alatt nem előre megyünk, hanem vissza a sötét múltba? 2024-ben visszatér 1954 szelleme?
https://www.michaellackner.hu/