A mezőgazdaság a nyolcvanas években is két állandó problémával küzdött az időjárással és a munkaerő hiánnyal. Az időjárásra akkor sem volt megoldás, de a munkaerő hiányra volt. A szocializmusban sem a vendégmunkások, sem az idénymunkások igénybevétele nem volt gyakorlat és a gépesítés is messze volt még a mai szinttől, de volt egy kézenfekvő megoldás, a diákok és a katonák bevonása a legnagyobb szükség idején. Ők ugyanis ráértek. Ráadásul ideológiai szempontból is jól eladható történet volt. A fiatal, leendő értelmiség vagy a hazánkat védő hős katonák, valamint a dolgozó parasztság meghitt találkozása az ország élelmiszer ellátásának biztosítása érdekében. Az esti TV híradó vagy a Népszabadság főcíméért kiáltott minden évben. A termelőszövetkezetek is boldogok voltak, hiszen az ingyen munkaerő pénzbe alig került. A diákok és a katonák számára meg egy jó buli volt az a pár nap. Főleg a katonák számára jelentett nagy örömöt, ki lehetett szabadulni a kaszárnyák szürkeségéből, alkoholhoz lehetett jutni, esetleg még a lányok is belekeveredhettek a történetbe. A szüretelés vagy terménybetakarítás minősége meg nem számított. A minőség addig sem számított, miért pont a végén? A mezőgazdasági munka fontosságát mi sem jellemezte jobban, hogy ha eljött a krumpliszedés, vagy szőlőszüretelés ideje, akkor a laktanya teljesen kiürült, az állandó készültség megszűnt. Ilyenkor nem támad az ellenség, egy pár fős őrség is elegendő a laktanya védelmére. Szóval a teljes állomány kint a terepen. A sorkatonák a krumpliföldön szorgoskodnak, a tisztek az árnyékban, kocsmákban, autókban felügyelik a rendet. Kinek, hol jutott kényelmes hely. A tűzőnapon nem egy lélekemelő tevékenység a krumpli szedése. Unalmas. S ha a katona unatkozik, akkor szórakoztatja magát. Mivel szórakoztathatjuk magunkat egy krumpliföldön? Hát krumplidobálással. Remek móka. mely a tisztek hírhedten alacsony ingerküszöbét sem érte el. Viszont a szomszéd vetésben szüretelő és ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet katonák érdeklődését annál inkább. A termés betakarítása annyira fontos volt, hogy az internacionalizmus jegyében, ilyenkor ők sem a szocializmust védték, hanem azt a magyar katonákkal közösen építették. S ha az otthoniaknak lehet ezt a fontos alap élelmiszert játékszernek tekinteni, akkor talán nekik is szabad. Elkezdődött a közös hadgyakorlat egy sajátos formája, a nagy krumplicsata. De a szovjet tiszt éberebb a magyarnál, tolerancia szintje is alacsonyabb. Puskatussal a kezükben rontottak a katonáik közé, ütötték-verték őket ott, ahol csak érték. Magyar oldalon döbbent csend és meghökkenés. A katonák nyakukat behúzva, a krumpli szedésre és a kosárba helyezésükre koncentrálnak. A tisztek a tekintélyük védelme érdekében kidugják a fejüket a fák árnyékából vagy a gépkocsik ablakából. "Emberek dolgozzanak!" – kiáltják el magukat hangosan párszor, mielőtt visszatérnének nyugalmi állapotukba.