A „Mi lesz itt jövőre?” írásomban azzal foglalkoztam, hogy a Fidesznek milyen politikai lehetőségei vannak arra, hogy megakadályozzák a Tisza Párt esetleges győzelmét a 2026-ra tervezett választásokon. Eszköz tárjuk meglehetősen széles, kezükben az erőszakszervezetek irányítása, a teljes közmédia, a választási szabályokat bármikor, kedvük szerint módosíthatják, az ország intézmény rendszerének (beleértve az ügyészség, szuverenításvédelmi hivatal, adóhatóság) jelentős része nem teljesen független tőlük. Ezek a lehetőségek simán beleférnek abba a keretrendszerbe, melyet az elmúlt 14 évben kialakítottak és melyeket ők és a támogatóik helyén valónak, demokratikusnak és a nemzeti szuverenitás védelmét biztosító eszközöknek tartanak. De a helyzet azért nem teljesen reménytelen a változásban reménykedők számára. Nézzünk néhány olyan forgatókönyvet, amely kormány- és rendszerváltást jelenthet 2026-ban Magyarországon.
- A Tisza Párt folyamatos erősödése elérheti azt a kritikus tömeget, amikor már nincs lehetőség vagy bátorság a hatalom részéről a rendelkezésükre álló eszközök gátlástalan felhasználására. Ha a velük szemben meglévő elégedetlenség forradalmi hangulatot teremt az országban már a választások előtt, akkor számukra is jobb opció a hatalom békés átadása. Egyrészt ez mégis csak az Európai Unió, másrészt tiszta az út a jövőbeni visszatérésre. A Fideszben reálisan kalkulálhatnak azzal, hogy a Tisza Párttal szemben a rajongók részéről túlzottan nagy az elvárás. Ha ennek nem tudnak megfelelni egy megnyert választást követően, - mert nincs meg ehhez a megfelelő szellemi képességük és erőforrásuk -, akkor ez könnyen kontraproduktív lehet és rövid idő alatt visszasegíti a Fideszt a hatalomba. Ismerjük el, jelenleg az a képesség, ami szükséges a Tisza Párt számára egy valódi társadalmi, politikai fordulat megvalósítására, az nem látszik bennük. De másfél év alatt, persze kialakulhat.
- Az elbizonytalanító helyzetben a látszatra egységes kormánypárt falain megjelennek a repedések. Lehetnek olyanok, akik úgy gondolják, hogy van még politikai esélyük egy demokratikus rendszerben és nem akarnak a történelem szemétdombjára kerülni. A széteső politikai hatalom már nem képes a társadalmi, politikai folyamatok megállítására. Ez a verzió egy kicsit emlékeztet a 80-as évek végére, ahol a széteső MSZMP békés körülmények között lemondott a hatalmáról. A pártközösség elbukott, de az egyének többsége túlélte és nem vesztett.
- Elméletileg az is kiderülhet, hogy a látszat ellenére ez egy demokratikus hatalom, aki elismeri a választási vereséget (legyen az akár csak minimális) és ahogy a világ normálisabb felén szokás átadja a kormányrudat a nyertesnek. Nyilván ez nagyon komoly és a közvélemény számára ismeretlen háttér alkuk esetén jöhetne létre, ami sajnos már rövid távon hiteltelenítené a Tisza Pártot. A magyar társadalom nem fogadna el egy újabb szőnyeg alatti kiegyezést. 1990 után és óta nem nyitották meg az ügynökaktákat. A Fidesz minden ígéretével szemben nem vonta felelősségre a Gyurcsány kormányt. A Tisza Párt kénytelen lesz betartani az ezirányú vállalásait, ha nem akar csupán egy üstökös lenni a magyar politika egén.
- A vesztes fél nem ismeri el a vereséget, az emberek az utcára vonulnak. Hasonlóan más antidemokratikus országokhoz (Ukrajna, Fehéroroszország, Grúzia) az utcán dőlnek el a dolgok. Ennek kimenete megjósolhatatlan és remélhetőleg nem reális opció.
A helyzet nem rózsás, de reménytelen. A lakosság többsége változást akar, békés, demokratikus módon. Az országot irányító politikai erő abban érdekelt, hogy mindenképpen megtartsa a hatalmát. A kérdés, hogy mindenáron és, hogy ezért minden olyan elvet, eszmét a kukában dobnának, ami őket 34 évvel ezelőtt helyzetbe hozta?