21 Kutatóközpont: kormányváltást akarnak, egypárti Magyar-kormányt nem. A Tisza Párt elnöke abban téved, hogy az ellenzéki választók egypárti és nem koalíciós kormányt akarnak.
Erre a cikkre illik leginkább az a mondás, hogy előbb oda kell érni a hídhoz, aztán meglátjuk, hogy át akarunk-e kelni rajta. Másfél évvel a tervezett választások előtt koalícióról beszélgetni, nyilván értelmetlen. Elméletben a 2026-os választásnak sok kimenete lehet. Nyerhet a Fidesz 2/3-dal, 50+ százalékkal és nyerhet kevesebb, mint 50 százalékkal. Ez utóbbi esetben ő fog keresni koalíciós partner. Talál vagy sem az egy kérdés, de gondolom sokat emlékeznek 1998-ra. Nyert a Fidesz, de nem volt többsége. OV a választások előtt azt mondta, hogy a kisgazdákkal biztosan nem köt szövetséget. Kivel kötött? A kisgazdákkal. Igaz más választása nem volt, ha kormányozni akart. Már pedig nagyon akart. Szóval az, hogy Magyar Péter most mit mond az egy dolog, és az egy másik dolog, hogy mi lesz akkor, ha megnyeri a választást, de nem 50+ százalékkal.
Ami azért fontos és lényeges ebből a felmérésből és nem ártana, ha a Tisza Párt ezzel tisztában lenne, a magyar lakosság jelentős részének elege lett az egypárti diktatúrából. Ahogy 2010-ben elege volt az állandó koalíciós civakodásból (MSZP-SZDSZ) és részben ennek köszönhetően nyert a Fidesz 2/3-dal, mostanra elege lett a kontrollálhatatlan hatalomgyakorlásból. Akkor inkább civakodjanak pár évig egymással a pártok, amíg ismét meg nem unjuk a gyenge kormányt. De ezt a kérdést majd ráér Magyar Péter átgondolni 2026-ban, ha erre megadatik a lehetősége. Ahhoz, hogy meg legyen a lehetőség, viszont nem árt már most gondolkozni. Egyedül, nem győzhető le a Fidesz. Miért? Mert ahhoz a Fidesz szavazóknak kellene átállniuk a Tisza párt mellé. Az elmúlt 8-10 hónap nem ezt mutatja. A Fidesz tábor stabil. A Tisza párt népszerűsége abból fakad, hogy a 2/3-os parlamenti többség dacára, az ország lakosságának közel 2/3-a nem a Fidesz mellett áll. Csak hát ilyen a választási rendszer. Jelen helyzetben az ország lakosságának 80%-a vagy a Fideszre szavazna vagy a Tisza Pártra, nagyjából egyenlő arányban. S van körülbelül 20%-nyi szavazó, aki egyikre sem. Ha a Tisza Párt elvből kizárja őket a Fidesz leváltásából, akkor a Fidesz megnyeri a következő választást. Talán nem 2/3-dal, de kormányzó képes többséggel. És végső soron a Mi Hazánk majd besegít neki. Szóval, ha Magyar Péter 2026-ban nyerni szeretne, akkor ne keresse mindenkiben az ellenséget, aki eddig is a politikai pályán mozgott. Nyilván vannak olyan emberek és pártok, akivel semmiképpen nem szabad összeállnia, de mindenkit kizárnia hiba lenne.
Lázár: Trianon nélkül a miénk lenne Európa egyik legmodernebb vasúthálózata. Trianon nélkül egyébként miénk volna Európa egyik legmodernebb vasúthálózata, ám az elmúlt száz évben soha nem rendelkezett az ország akkora anyagi erőforrással, hogy újjáépítse ezt a körvasutat is tartalmazó rendszert.
Ez a mondat még egy hozzá nem értő és nagyon értelmetlen dolgokat mondani szerető politikustól is sok. Hivatkozhatott volna a tatárjárásra is, annak legalább ugyanannyi relevanciája lett volna. Nyilván a jelenlegi kormány csak részben felelős a vasúthálózat állapotáért. A Trianon óta eltelt 110 évből csak 19-ben voltak eddig hatalmon, ami még a 20%-ot sem éri el. Az más kérdés, hogy ebben a 19-ben ugyanúgy nem csináltak semmit, ahogy az elődjeik sem sokat. Miért is tették volna? A vasút az elmúlt évtizedekben avítt közlekedési eszköznek számított. Mindenki az autópályák építésére koncentrált, abban látta a jövőt. Így volt ez más országokban is, de ott azért nem hagyták lerohadni az egészet, ahogy ezt nálunk tették. Mert az elmúlt 110 évben nem arra nem találtak anyagi erőforrást, hogy körvasútat építsenek, hanem arra, hogy ne 50-60 éves mozdonyokkal és vasúti szerelvényekkel üzemeltessék a rendszert. Lehet Trianonra hivatkozni, de az embereknek nem a körvasút hiányzik leginkább. A működőképes, légkondicionált, tisztán tartott vasúti kocsik és a 80 kilométeres sebességet elbíró sínpárok már tökéletes boldogságot jelentenének. Erre lett volna pénz, még az elmúlt 15 évben is. Lehet, hogy az EU-s pénzekből is lehetett volna vasúti korszerűsítésre költeni, a falusi főterek felújítása, lombkorona sétányok építése vagy egyéb értelmetlen dolgok helyett. Igaz a választások megnyeréséhez úgy tűnt, hogy az utóbbi a célszerűbb, most meg úgy tűnik, hogy az előbbi lett volna a célszerűbb. Hiába stratégia nélkül nehéz kormányozni. Ehhez nem elegendő a stratégiai igazgató kinevezése. Szegény Lázár meg mit csináljon? Annyira vissza akart kerülni a kormányba, hogy nem érdekelte, hogy nem csak az a baj a felelősségi körével, hogy ehhez sem ért, hanem az, hogy ez egy veszélyes terület. Ahol nagy a bukás lehetősége. Elvállalta, hiszen tudja ebben a kormányban nincsenek következményei a szakmai alkalmatlanságnak és végső soron Trianon ott van, arra mindig lehet hivatkozni.
„A repülés technikai kérdés” – reagált a külügyi államtitkár a Szijjártónak 181 millióért bérelt luxusrepülőre. A külügyminiszter munkavégzése során a repülés technikai kérdés, ami annak van alárendelve, hogy a tárgyalásaira és diplomáciai eseményeire időben odaérjen, így a lehető leghatékonyabban tudja végezni a munkáját.
A száguldó (repülő) külügyi szakember egy dolgot meg tanult a diplomácia helyett, minél cinikusabb vagy, annál kevésbé tudnak fogást találni benned. Mit mondjon a szülő annak a gyereknek, aki bár több tárgyból megbukott az iskolában, azt válaszolja „pedig mindennap ott voltam”? A külügyminiszter egyik nap Üzbegisztánban, másik nap Katarban mutatja meg a világnak a legújabb futónadrágját, mint ha egy márkás divatcég utazó nagykövete lenne. Hacsak ennyit tenne még nem is lenne akkora baj, legfeljebb azt mondanánk, nem volt gyerekszobája. De ráadásul folyamatosan nyilatkozik, véleményt formál. Szidja az összes szövetségest, legyen az EU vagy NATO ország és isteníti a világ valamennyi diktátorát és politikai bűnözőjét. Ha már Lázár „trianozott” egy kicsit, tegyük mi is azt. Az elmúlt 110 évben nehezen találni még egy olyan külügyminisztert, aki ennyit ártott volna Magyarország nemzetközi tekintélyének, mint a mostani repülős Péter, pedig volt konkurenciája bőven a két világháború között és az azt követő pár évben. A külügyi államtitkárnak annyiban igaza van, a repülés valóban technikai kérdés. A diplomácia viszont politikai realitás, tisztánlátás, tudás és szakértelem. Annak hiányában marad a jogging ruha és az intenzív látszat tevékenység. Úgy tűnik, hogy ez utóbbi a legfontosabb a mostani kormányban. Pedig, ha Lázár, Nagy és Szijjártó urak egy kicsit kevesebbet dolgoznának, az országnak sokkal jobb lenne.