A világnak nem a legszerencsésebb felén született, de azért már kicsi korától kezdve mindig a nyertes csapatban játszott. Olyan időszakban, mikor az ország nagyrésze számára elképzelhetetlen kincs volt a banán, a narancs vagy a téliszalámi, addig neki, ha nem is mindennapos csemege volt, de azért nem csak a karácsonyi vacsora alkalmából jutott belőle kóstoló. Óvodában nem járt, a dolgozó szülők mellett a nagymama vigyázott rá, így az általános iskola első osztálya sokkolta először, néha osztozkodni kell a javakon, néha a másikra is gondolni kell. Ekkor értette meg, hogy nem ugyanaz, ha ő oszt vagy, ha neki osztanak. Ezt a tanulságot egész életére magával vitte, kiemelt figyelmet fordítva arra, hogy mindig az osztó szerepében legyen. A hatvanas években figyelt fel arra az új divatra, mely az ifjúságot az egész világon az őrületbe kergette A külkeres papa gyakran utazott nyugatra, s az üzleti utakról mindig a legújabb nagylemezekkel tért haza. A társai rajongtak érte, az élet császárjának érezte magát. Pontos tarifa rendszert dolgozott ki, egy lemez egyszeri meghallgatásától annak másolásáig kazettás magnóra. A fiúktól beszedett forintokat a lányokra tudta költeni, akik immáron nem csak a zenéje miatt, de a nagyvonalúsága miatt is imádták. A Balatonon a menő szórakozóhelyek lemezlovasai gyakran tőle kértek kölcsön egy-egy lemezt, amitől ismertsége és népszerűsége tovább növekedett. Lassan eljött az egyetem választás ideje, s bár nem volt éltanuló, apuka a kapcsolatai révén benyomta őt egy gazdasági főiskolára. Előtte azonban megtapasztalta, hogy az élet nem mindig fenékig tejfel. A befolyásos apuka azt már nem tudta elintézni, hogy kicsi fiát ne hívják be tizenegy hónapos sorkatonai szolgálatra. Az első hetek, hónapok sokkolták őt. A nyírségi tirpák őrmester egy pesti úrifiút látott benne, akit neki a végtelenségig meg kell aláznia. WC pucolás fogkefével, ébresztő előtti előébresztő, a csicskáztatás a mindennapjai részévé váltak, de pár hónap alatt megtanulta, itt is van megoldás arra, hogy az élete elviselhetőbb legyen. Fecske vagy a Kossuth cigaretta helyett a Marlboro kínálása, még a legzordabb tirpákgyerek szívét is meglágyította. Szépen lassan megszűntek a szívatások, s ismét ő irányította az eseményeket. A főiskolán a tanulás volt a legkevésbé fontos tevékenysége, persze azért arra ügyelt, hogy a vizsgáit sikeresen letegye. Úgy látta, akkor boldogul majd igazán a felnőtt életben, ha politikus lesz belőle, ezért aktívan vetette bele magát a KISZ mozgalomba. Nemcsak a társadalmi eseményeken való aktív megjelenésével, de a politikai nézeteinek a gyakori hangoztatásával is igyekezett a figyelmet felhívni magára. Hamar felfigyeltek az agilis fiatalemberre és felajánlották neki a pártba történő belépés lehetőségét, melyet óriási megtiszteltetésnek vett. A párttagság segítette őt abban, hogy olyan munkahelyre kerüljön, ahol a politikai kapcsolatok révén óriási perspektíva tárult elé. Az adott rendszer keretein belül, minden elérhetővé vált számára, csak jó ütemben a megfelelő lukba kellett a nyelvét bedugni. Úgy érezte élete végéig minden rendben lesz vele, de váratlanul egy jóakarója még időben - mielőtt teljesen elkötelezte volna magát ennek a politikai rendszernek - figyelmeztette „lehet, hogy változások jönnek”. Körbe nézett a világban és gyorsan megértette, ugyan van benne kockázat, de mégiscsak ez a jövő. A legközelebbi párttaggyűlésen a demokratikus nyitás és az ötvenhatos események újragondolásáról szónokolt. Másnap kirúgták a pártból, két napra rá a munkahelyéről is eltávolították. Nem esett kétségbe, érezte ezek az események hamarosan jól fognak jönni az önéletrajzában, de azért óvatos maradt. Megtalálták és igyekeztek beszervezni, csatlakozzon a demokratikus ellenzékhez, vegyen részt aktívan a munkájukban. Biztosította őket a támogatásáról, a biztonságos rendezvényekre el is ment, de a balhékból kimaradt. Olyankor mindig gyomorrontása, vagy magas láza volt, s így aztán bár nagyon sajnálta, nem tudott ott lenni a frontvonalban. Ahogy azonban erősödtek a repedések a kommunizmus sziklaszilárd várfalán, úgy növekedett a bátorsága és elkötelezettsége az új rend iránt. Folyamatosan látogatta az újonnan alakuló politikai szervezetek gyűléseit, próbálta felmérni, kiből lesz a cserebogár. A választék azonban nem volt annyira az ínyére való. A múlt dicsőségéről merengő öregurak, a zöldfülű forradalmár ifjoncok és a mindig a zavarosban halászó szerencselovagok alternatívái inkább elkeserítették, mint lelkesítették volna. Úgy döntött, kivár, visszavonul, megfigyelő állásba helyezi önmagát. A politika helyett a gazdaság rejtelmeit választotta. Mézesmadzag a privatizáció volt számára, mindenütt ott volt, ahol a volt állami vagyont fillérekért osztogatták, igyekezett minél többet magának megszerezni belőle. A kilencvenes évek közepére már jólmenő vállalkozó volt, aki, ha nem is tartozott a száz leggazdagabb magyar közé, de már jegyezték a nevét a közéletben. Politikusok is egyre gyakrabban kérték ki a véleményét különböző gazdasági kérdésekben. Eleinte úgy érezte, hiba volt annyira lazán kezelnie az iskoláséveket, de aztán gyorsan túllépett ezen, a duma helyettesítheti a tudást. Ez alól persze kivétel a nyelvtudás, mert anélkül nem lesz igazán menő vállalkozó, így aztán az életében először komolyan nekifeszült a tanulásnak. Jó egy év alatt elérte, hogy elfogadható szinten tudott a külföldiekkel kommunikálni angolul. Az ország közben belépett az EU-ba, s immáron nem a privatizáció, hanem az EU-s támogatások megszerzése volt a legérdekesebb téma számára. Azt gondolta, hogy a változó politikai környezetben, akkor lehet sikeres, ha mindenkivel jóban van egy kicsit, de hamar rájött arra, hogy itt nincsenek ellenfelek, csak ellenségek léteznek. El kellett döntenie, hogy kinek az oldalára áll. Felmérte, hogy olyan világ jön az országban, ahol az aljasság, a törtetés, a hazugság és képmutatás lesz az igazi erény, s ebben a világban neki a mellé kell állnia, aki gátlástalanabb a másiknál. Voksát letette, s eleinte nem is bánta meg, de aztán jöttek a gondok. Szó nélkül leadta a tíz százalékot, később a húszat is. Ez túlzottan nem érdekelte, mert a forgalom növekedett, s bár többet kellett szétosztani, de több maradt neki is. A problémák akkor kezdődtek, amikor a gazdaság kék égboltján megjelentek az első felhők. A forgalom már nem emelkedett, sőt elkezdett visszaesni, az adományok iránti igény azonban nem enyhült. A politika éhes szája egyre nagyobbra nyílt. Egyre többször került konfliktusba korábbi jóakaróival, akik nem akartak lemondani a jussukról, s ezt az új helyzetet egyre nehezebben kezelte. S ahogy ilyenkor lenni szokott, a feszültség az egészségi állapotának megromlásához vezetett. Egyik éjszaka arra ébredt, hogy nem kap levegőt és irtózatosan szúr a mellkasa. A sürgősségivel kihívott mentő jó két óra múlva meg is érkezett, bevitték az éppen ügyeletes kórházba. Újabb két óra várakozás a hideg folyosón, mire végre orvoshoz került.
- Mit írjunk a halotti jelentésbe? – kérdezte az asszisztens az orvostól.
- A szakszerű orvosi kezelés ellenére tíz perccel a kórházba szállítást követően szívinfarktusban elhunyt.