- Nagyon szarul nézel ki – köszöntette Peter, rápillantva a belépőre. A valamikor sportos, jó erőnlétben lévő férfi csontsoványra fogyott, s bár a negyvenes éveinek elején járt, ránézésre inkább tűnt hatvannak.
- Ezért hívtál, hogy ezt megállapítsd? – morogta Jack, szintén mellőzve a köszönés formaságait.
- Ja, csupán kíváncsi voltam, hová süllyedhet egy ember, aki valaha szakmája legjobbjának számított, de nem bírta elviselni, hogy időnként vannak korlátok a munkánkban, amelyeket tudomásul kell vennünk, s melyekkel együtt kell élnünk.
- Neked köszönhetően süllyedtem oda, ahonnan most jöttem. Amúgy, van egy olyan testrészünk, amit gerincnek hívnak. Nem tudom, hallottad-e ezt a szót valaha is? – vágott vissza Jack, és tett egy lépést az ajtó felé, egyértelműen jelezve: nincs ínyére a beszélgetés.
- Jól van, jól van, felejtsük el a múltat. Szükségünk van rád, ezért hívtalak – váltott hangnemet Peter. – Kérlek, foglalj helyet! Iszol valamit?
- Whiskyt szódával vagy inkább jéggel – vigyorgott Jack, helyet foglalva az íróasztal mellett levő széken.
- Kettő kávét és kettő narancslevet kérek – szólt Peter a telefonba az asszisztensének.
https://www.lira.hu/hu/konyv/szepirodalom/sci-fi-fantasy-krimi/visszateres-5