Miközben a többi kisgyerek egész nap az utca porában játszott, ő már olvasott. Komoly könyveket. Verne Gyula, May Károly voltak a kedvencei. Hét-nyolc évesen már lekötötték ezek a történetek. Az olvasás és a tudás utáni vágy a későbbiekben csak fokozódott benne, amikor a többiek még a Kincskereső Kisködmönnél tartottak, ő már távoli galaxisokról, az ókor csodáiról, a világ felfedezéséről olvasott fantasztikus könyveket. Egyedül a foci volt, amely időnként kirángatta a szobájának magányából. Az apja egyszer a nagyvárosban járt és hozott egy igazi fűzős bőrlabdát. Az utcagyerekek eddig csak egy egyszerű rongylabdát kergettek, de egy fűzős bőrlabda maga volt az isteni csoda. Igaz a meztelen lábfejnek nagyon fájt minden érintkezés ezzel a labdával, de ez kit érdekelt? A nagyok, az igazi focisták, a városi gyerekek is ezt kergetik. A fűzős bőrlabda a falu legfontosabb emberévé tette őt, mindenki a kívánságát leste, mindenki neki könyörgött, hogy hagyja az olvasást és hozza a labdáját. És ő néha nagy kegyesen leereszkedett a többiek közé. Vitte a labdát, összeállította a csapatokat, meghatározta a játékszabályokat. Játékos és bíró volt egyszemélyben. Ez volt az első nagy felismerés az életében a hatalomgyakorlás szempontjából. Szórj üveggyöngyöt az emberek közé és onnantól kezdve körülötted forog a világ. De az olvasás iránti szenvedélye sem csökkent, egyre komolyabb könyvek kerültek a kezében, mély filozófiai tartalommal, magvas gondolatokkal. De ezek a könyvek megterhelték fiatal elméjét, egyre sötétebben látta a világot, egyre jobban aggódott, hogy az emberiség a pusztulása felé tart. A nehéz és szomorú gondolatok kihatottak rá. Állandósult a rosszkedve, komor képpel mászkált az emberek között. Eleinte nem értette, hogy a többiek miért örülnek mindennek, a bőrlabdának, a virágzó rétnek, a szalma illatának, a nyári zápornak, amikor valahol a távolban sötét fellegek gyülekeznek. Háború, migránsok, éhínség, globális felmelegedés, szexuális forradalom. De aztán rájött az élet második nagy igazságára. A tudatlanság boldogít, minél kevesebbet tudsz a világról, annál kevésbé félsz a távoli ismeretlen veszélyektől, hiszen nem is hallottál róluk. Középiskoláit és az egyetemet már a nagyvárosban végezte. Olvasottsága és műveltsége messze azok fölé emelte, akik hozzá hasonló környezetből jöttek, de meglepetten tapasztalta, hogy a városi, nyeszlett úrigyerekek között vannak nála jobbak. Akik többet tudnak és értenek a világból. És ez nagyon nem tetszett neki. Ezek a társai nem hallgatták tátottszájjal nagyívű gondolatait a világ megmentéséről, hanem vitatkoztak vele. Rámutattak a logikai hibákra és alternatívát kínáltak. Ezt nem lehetett elfogadni, el kellett lehetetleníteni őket. A lehetőségek tárháza széles volt, az egyik titkon drogokat használt, a másik saját neméhez vonzódott, a harmadik egy titkos szabadkőműves páholy tagja volt. Egy apró megjegyzés az illetékes helyen, egy névtelen feljelentés csodákat tud tenni. Mire az egyetem végére ért már egyeduralkodó volt, nem voltak vetélytársai. Ő volt a legjobb, a nálánál jobbakat kirúgták a felsőfokú intézményből. A harmadik felismerés, mely örökre meghatározta életét, egyedül a cél számít, az eszköz lényegtelen. Ha te akarsz lenni a legjobb, szabadulj meg a vetélytársaidtól. Márpedig célja az határozottan volt. A világot meg kell menteni a pusztulástól és ennek módját egyedül ő tudja. Csak akkor fog sikerülni, ha mindannyian egy irányba húzzunk, ha megszüntetjük a felesleges és időpocsékló alternatívák kidolgozását. Ha vitatkozás helyett cselekszünk. Helyesen cselekszünk. Ki tudja, mi a helyes cselekvés? Ez nem kérdés, ő az, aki érti a világ problémáit, tudja a megoldásokat. Azt kell tenni, amit ő jónak lát. Ennek érdekében vállalni kell a politikus lét minden örömét, lehetőségét és természetesen a nehézségeit is. Erre a feladatra ő készen áll, mert neki ez a küldetése. Éjjel-nappal járta az országot, szónokolt hatalmas sportcsarnokok deszkáin és a legeldugottabb falvak kocsmáiban, a hordón állva. Felsorolta a létünket fenyegető veszélyeket, ostorozta az ellenfelei alkalmatlanságát és tárcán kínálta a pofonegyszerű megoldást. Munkájának gyümölcse hamarosan beérett, az általa alapított politikai párt megnyerte a választásokat, ő lett az ország miniszterelnöke. De a megígért csodák nem következtek be az egyik napról a másikra. A fali kútból bor helyett továbbra is poshadt víz folyt. A szekér beragadt a kátyúba, a sört nem adták ingyen. A nép elégedetlenkedni kezdett, morogtak a városban és morogtak a falvakban. A tanácsadói egyre gyakrabban mondták neki, hogy ez nem jó irány, változtatni kell, de ő már megtanulta az élet három nagy igazságát, abból nem engedhet. Szórj üveggyöngyöt a nép közé. Az egészségügyre, oktatásra szánt pénz átcsoportosította a sportra. Stadionokat épített, olimpiát és világversenyeket rendezett. Tarts tudatlanságban az alattvalóidat. Nem volt nehéz feladat, hiszen az oktatásra szánt pénzt már régen elköltötte másra. Ráadásul bezárta a könyvtárakat, megszüntette a nyelvoktatást és a televízióban műveltségi vetélkedők helyett, ki tud messzebbre köpni versenyeket szerveztetett. A cél számít az eszköz lényegtelen. Minden gondolat, eszme, amely alternatívát kínál az veszélyes. Megtiltotta magának a „másképpen” szó használatát és minden olyan fogalmat, amely ehhez a szóhoz kapcsolható. Létrejött a tökéletes világ, minden úgy működött az országában, ahogy azt ő elképzelte. A mű elkészült, az alkotó megpihenhet. De nem! A határokon kívül még nagy a káosz, sok a helytelen gondolat. Ne adj Isten, még belezavarnak az általa kialakított tökéletes rendszerbe. Ott is rendet kell raknia. Egy másodpercig felrémlett benne a kétely, ő egy kis ország vezetője, a világ népességének 0,1%-át adja országa népessége. Hogyan tudná ő ezt megcsinálni? De aztán győzött az elkötelezettség, hít és olvasottság. Ha a 63 ezer lakosú Bermuda olimpiai bajnokot adott a világnak, akkor ő miért ne birkózhatná le az orosz medvét, a kínai sárkányt vagy az amerikai fehérfejű rétisast? A gondolatot a tett követte volna, de eszébe jutott, hogy hetek-hónapok óta mindennap ugyanazt a gondolatsort viszi végig a fejében. Le kellene írni egy papírra, hogy továbbléphessen a következő világmegváltó elméletére, de ez a fránya fehérköpeny, melynek az ujjai hátul vannak összekötve nem engedi neki ezt megtenni. Pedig, amúgy minden rendben lenne az életével. Nincsenek zavaró tényezők, gondolatok emberek. Rend van. A rácsok az ablakon sem zavarják, néha kiviszik a kertbe, ahol zavartalanul bámulhatja a hatalmas ősfákat, a kék eget és az épület szép sárga színét. Jó itt.